Az idei motoros túránkra vadonat új motoros ruházatot kapott a párom

Több mint két éve írtam nektek arról, hogy tervezzük az első motoros túránkat a barátaimmal. Azóta már rengeteg idő eltelt, ráadásul ebben a két évben velem is nagyon sok minden történt, szóval úgy érzem, hogy ideje lenne mesélem ezekről a dolgokról egy kicsit.

A 2015-ös erdélyi túra

Ez volt az első motoros túra amin részt vettem. Nagyon vártam az indulást, de kissé aggódtam is miatta, mert korábban sosem vettem részt ehhez hasonlón, illetve sosem vezettem egyszerre ennyit, de úgy éreztem, hogy mindenképpen érdemes belevágnom. Igazam is lett!

Minden nagyon jól alakult akkor a két hetes túránk során, az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert sosem szakadt ránk az ég. Nagyon szép helyeken jártunk, finomakat ettünk és szállásokhoz is jutányos áron sikerült hozzájutnunk. Maga a túra a baráti társaságra is jó hatással volt, ha lehet ezt mondani, még jobban összekovácsolt bennünket, mint előtte.

A pozitív élmények miatt már akkor helyben megfogadtuk, hogy ilyet többször is csinálunk majd, mert a társaság minden egyes tagja nagyon élvezte az egész kiruccanást.

2015 nyarán is voltunk egy kisebb túrán, akkor csak Magyarország északi hegyeit jártuk be nagyjából egy hét alatt, ami szintén fergetegesre sikeredett.

Természetesen 2016-ban sem maradhatott el ez a program, abba az évbe azonban csak egy nagyobb kiruccanás fért bele. Az akkori uticélunk a horvát tengerpart volt, így a túrát összekötöttük egy négy napos nyaralással is. Az volt benne a jó, hogy nem csak az utazás és a motorozás élménye volt meg, hanem az ottlété és a pihenésé is.

Az új barátnőm

A horvát túra nem csak élményekkel gazdagított engem, hanem egy kellemes, új ismeretséggel is. Az utolsó estén a tengerparton megismerkedtem egy magyar lánnyal, Sárival, akivel egyből közös hullámhosszra kerültünk. Megörültem, amikor megtudtam, hogy ő is fővárosi,m mint én, csupán néhány kerület választ el minket egymástól. Mivel szimpatikusak voltunk egymásnak, még aznap este számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy hazai pályán is érdemes lenne összefutni.

Érdekes dolgokat tud hozni az élet, hogy pont külföldön botlottam bele egy olyan emberbe, akit akár láthattam már a villamoson, vagy éppen egy boltban, mégis a horvát tengerpart kellett ahhoz, hogy találkozzunk.

Szerencsére nem csak a tenger varázsa hitette el velünk, hogy jók lennénk együtt, hanem itthon is ez derült ki, amikor találkoztunk. Néhány randi után már egyértelmű volt, hogy egymás mellett van a helyünk és alig négy hónappal a megismerkedésünk után össze is költöztünk. Az ismerőseink egy része túl gyorsnak is találta ezt a lépést, azonban mi meg voltunk győződve róla, hogy ez így helyes. Azt kell mondjam, hogy egyelőre az élet minket igazolt, azt pedig még meglátjuk, hogy mit hoz majd a jövő.

A 2017-es túra

Mire Sárival igazán összemelegedtünk, már vége volt a motoros szezonnak, mire pedig az idei elkezdődött, addigra már együtt éltünk. Ő akkor szembesült azzal igazán, hogy mekkora szenvedély ez nekem, de hála az égnek szimpatizált a dologgal már a kezdetektől. Amint tavasszal jobbra fordult az idő elvittem magammal néhány körre, hogy ő is megtapasztalja, hogy milyen jó érzés motorozni. Eleinte egy kicsit félt, mert szokatlan volt neki a helyzet, de egész hamar megszokta és meg is szerette. Így aztán egyértelmű volt, hogy az idei túrára ő is jön velünk.

Ez volt az első olyan túrám, amikor nem csak egyedül mentem, de a kezdeti nehézségek ellenére örültem neki, hogy így hozta az élet.

Először is, Sárinak be kellett szerezni egy teljes motoros ruházatot mert neki semmilyen védőfelszerelése nem volt. Mivel ragaszkodom a biztonsághoz, ezért nem engedtem volna, hogy védőruha nélkül jöjjön velünk, ezért muszáj volt megejtenünk ezt a bevásárlást. Kapott motoros dzsekit, csizmát, kesztyűt és bukósisakot is, persze mindenből olyat, ami csajos is. Elmondása szerint egy fokkal azért jobban élvezi, amikor nyári ruhák közül kell válogatnia, de attól még a motoros ruhák kínálatából is megtalálta a hozzá illő darabokat.

A másik nehezítő tényező indulás előtt a csomagok elhelyezése volt. Mivel már ketten mentünk, ezért dupla annyi lett a csomag, azonban a felhasználható hely egy milliméterrel sem lett nagyobb. Szerencsére sikerült minimalista módon bepakolnunk és a túra során sem szenvedtünk hiányt semmiben. Persze néhány apróságot azért sikerült otthon hagynunk, amiket nem kellett volna, de semmi olyat, amit helyben ne tudtunk volna beszerezni.

Az idei helyszín pedig a mesés Toszkána volt. Sári hihetetlenül élvezte az utat, rengeteg érdekes és szép helyen jártunk és az ő legnagyobb örömére sok romantikus képet készítettünk gyönyörű helyszíneken. Nagyon jó élmény volt, már mindketten várjuk a következőt!